2.rész: Vacsora

Sziasztok!
Nagyon köszönöm szépen azoknak akik eddig olvasták a blogomat, illetve a pipákat és a feliratkozót, Nikit! :) továbbra is legyetek ilyen aktívak, és most meghoztam az új részt. Jó olvasást! Dóri x

Csengettek.

A dobozokat félrepakoltam, hogy utat csináljak magamnak és az ajtóhoz siettem. Kinyitottam és előttem állt megint, Harry Styles. A főbérlőm. Még csak most tudtam igazán megnézni. Zöld, vadító szeme és göndör fürtjei tökéletesen passzoltak egymáshoz. Magas, viszonylag csinos. Finom parfümillat áradt a blúzából, ebből is látszik, hogy ő nem egy átlagos srác. Egy szupersztár, akiről én még nem hallottam. Lehet jobban jártam.

                       

-          Nézze, bocsánatot szeretnék kérni az előző miatt.

-          Ugyan semmi baj. Nyugodtan tegeződhetünk, hisz mindketten fiatalok vagyunk még.

-          Rendben. Engedd meg, hogy engesztelésül elhívhatlak vacsorázni ma este. És akkor megismerhetnéd a srácokat is. Meg persze engem is.

-          Hát, eredetileg az volt a tervem, hogy elmegyek várost nézni, de már úgyis elfáradtam a hosszú útban, ezért örömmel elfogadom. De melyik oldalon is laksz, a bal?

-          Igen, itt melletted a bal oldalon.

-          Akkor most van7 óra, kb. egy fél óra múlva átmegyek.

-          Szuper, akkor szia!

Becsuktam az ajtót. Örülök, hogy mégse most megyek várost nézni. Majd holnap. És lehet, hogy félreismertem volna Harry-t?! Most már biztos vagyok benne, bár még annyira nem ismerem. De tudom róla, hogy udvarias, hiszen bocsánatot kért és nem nézett hülyének. És ezenkívül meghívott vacsorázni.

Kipakoltam az egyik bőröndöm, amiben a szebb ruhák voltak. Mégse mehetek oda egy farmerban meg pólóban. Megtaláltam a zöld neonszoknyámat, amit még soha nem vettem fel, de szerintem alkalomhoz illő. Hozzá egy fekete csipkés rövidujjút választottam. Kisminkeltem magam, de ez nagyon alapsmink. A hajamat hullámokban begöndörítettem.

Kész vagyok. Belenéztem az egyetlen tükörbe a házban, ami az előszobában található. A cipőtartóhoz járt. Megkerestem a fekete balerinacipőmet, egy ideje nem hordok magassarkút, mert azt olvastam valahol, hogy árt a babának. Persze azért néha lehet. 

 

Kiléptem az utcára, és elindultam a bal irányban. Megálltam a mellettem lévő ház utcaajtója előtt. Hirtelen átfutott az agyamon, hogy mit keresek én itt. Ráadásul a sok fekete, magas ember tuti nem fog beengedni, én meg sehogy nem tudok Harry-nek szólni. Én nem akarok semmit Harry-től, nem akarok híres lenni, csak egyszerű, nyugalmas életet akarok itt. Az ablakból kilátszódott, hogy ott van mindenki.

Megfordultam és hazafelé vettem az irányt. Nyilván valaki észrevett és szólt neki, mert abban a pillanatban kinyílt az ajtó, és kikiabálta a testőröknek: „Hé őt engedjétek be, a barátom.” A magas emberek persze ezt nem nézték jó szemmel, és már nekem se volt sok kedvem menni. De ha már beengedtek onnan nem volt visszaút. Végülis egy vacsorát csak kibírok. Styles nyitva hagyta az ajtót, így simán bejutottam. Amikor a nappaliba értem, 8 szempár rám szegeződött, amitől kissé zavarba jöttem.

-          Öhm, sziasztok. Leticia vagyok, röviden Leti és most költöztem ide.

-          Már mindent tudunk rólad, édes. Vagyis csak amennyit mondott rólad Styles.- mondta ezt egy szőke hajú srác.

-          Bocsi, de még nem ismerlek titeket, és lehetne, hogy bemutatkoznátok?

-          Hohó, hogy lehet, hogy a kiscsaj nem ismer minket?-Louis.

-          Azt mondtátok, hogy mindent tudtok rólam, vagy mégsem?

-          Akkor bocsánat az udvariatlanságért, én vagyok Louis Tomlinson, de nyugodtan szólíts Lou-nak.

-          Vagy bébirépának.

-          Niall, befoghatod.

-          Akkor ő Niall..?

-          Horan

-          Remek. Téged már tudlak Harry. Ő?-mutattam egy barna hajú srácra.

-          Én Liam Payne vagyok.Én vagyok a banda „apja”!

-          Ez aranyos. Ennyien vagytok? Mintha még lett volna valaki?

-          Nagyon jól tudod. Zayn Malik. Csak úgy látom, hogy kiment a konyhába, utánanézek.

-          Rendben Styles, mi addig elszórakoztatjuk a leányt.

Tényleg remekül szórakoztam Lou-val és Niall-al és Liam-mel. Nagyon sok mindent megtudtam róluk. Az előbbinek van barátnője Eleanor, mutatott róla képet és szerintem nagyon gyönyörű lány. A középső még keresi a Nagy Őt, de inkább a kajának szenteli idejét. És az utóbbi is szingli, de tetszik neki valaki. Nagyon sokat röhögtünk, de zavart valami. Hogy Zayn, az ötödik tag nem akart nekem bemutatkozni. Ez fura volt. A többiek elmondása szerint ő a rosszfiú a bandában, ugyanakkor ő a legérzékenyebb is.

Lépteket hallottunk. Ezek biztosan ők, és már-már elkezdtem félni. Nem tudtam mire számítsak.

Amikor megérkeztek még a szám is tátva maradt.

Na, most ennyi és mielőtt elmentek arra szeretnélek kérni titeket, hogy kommentben írjátok le, hogy Letinek kisfia vagy kislánya legyen? :)

További szép időt!

 

1.rész: Költözés

Sziasztok!
most kezdtem el írni ezt a blogot, remélem mindenkinek tetszeni fog! Na hajrá :)) -Dóri x

19éves vagyok. Ma ünneplem a szülinapomat, de szokás szerint senkit nem érdekel. Gazdag családban nőttem fel, a szüleim állandóan dolgoznak. És én? Mintha itt se lennék. Emiatt hamar el kezdtem keresni a szülői szeretetet az érzelmességet másban. Eddig nem sikerült, habár jelenleg van egy fiúbarátom, Tóni. De ő nekem csak barát. És még valami! A szülinapomon derült ki, azaz ma reggel, hogy terhes vagyok. 3hónapos. Én máshogy fogom nevelni őt, nem úgy ahogy engem a szüleim. Én megadom neki az összes szeretetem. Már most óvom, féltem mindentől és mindenkitől. A többiek még nem tudnak róla, ma készültem bejelenteni.

Gyorsan megmostam az arcom, kisminkeltem magam, és felvettem az ágyon lévő, előre kikészített ruhám. Egy bőrönd is állt az ágyam mellett. Ugyanis én nem itt fogom felnevelni a gyerekem, elmegyek szétnézek a világban, és amelyiket a legalkalmasabbnak gondolom, ott telepszek le. Első célom London volt, már a repjegyet is megvettem. Nem készülök megszökni, egyszerűen csak elmegyek otthonról, kisétálok az életükből, és ők majd csak utólag fogják megtudni. Írtam nekik levelet, de a terhességemet azt most mondom el nekik.

Leszaladtam a lépcsőn, egyenesen a szüleim dolgozószobájába, hiszen mindig ott vannak. És igazam is lett. Kopogtam az ajtón, mire egy erős férfihang megszólalt, hogy „nyitva”. Ő volt az apám, Magyarország egyik leggazdagabb embere. Anyám biztos nem szeretetből ment hozzá, a sajtó is így gondolja.

- Sziaa…sztok!Szeretnék mondani nektek valamit, úgyhogy szánjatok rám egy percet.

- Mit szeretnél mondani? Ne legyen hosszú, hiszen tudod, hogy anyáddal rengeteg a munkánk.

- Terhes vagyok!

- Tessék? Ezt jól hallottam?? Azonnal vetesd el, nem hiányzik még egy csúszó-mászó ide.

- Szóval én is csak egy csúszó-mászó voltam??

- Igen!!

Itt ért véget a beszélgetésünk. Jó erősen becsaptam az ajtót, talán az üveg is kitört belőle, hallom az apám -vagyis mostantól nekem már csak egy bácsi a házban- káromkodott.  Sírva szaladtam fel a lépcsőn. Szóval ennyi voltam nekik, semmi több. Bár ezt tudtam, nem várhattam mást. Seszínű hajamat leengedtem, sapkát tettem fel rá, egy kényelmes balerinacipőt vettem fel és elindultam. Ahogy kiléptem az ajtón a csípős őszi szél megcsapta az arcomat. A taxit vártam. Ez vitt el egészen Budapestre, a Ferihegyre. Nem laktunk messze a fővárostól. Még soha nem repültem, ezért kicsit ideges voltam. A szüleim már voltak Londonban és egy csomó fontot hoztak haza, amit én most lenyúltam tőlük. Ennyit megérdemlek.

Beültem a taxiba. Egy fiatal srác vezette. Róla eszembe jutott, hogy Tóni-tól nem is köszöntem el. Mindegy, nem is érdekel, biztos csak a pénzem miatt barátkozott velem. Nem is volt igazi barátom, sőt barátnőm se. Magántanuló voltam.

- Akkor Budapest, Ferihegy?

- Igen. – mosolyogtam rá.

Az út nem volt hosszú, mindössze egy óra. Jól elbeszélgettem Alex-el. Így hívták a taxis srácot. Amikor odaértünk elköszöntem tőle, kifizettem neki az utat és még egy
kis borravalót is adtam, amit nem akart elfogadni. Elindultam a váróterembe, amit nem volt nehéz megtalálni. Hosszú, kígyózó sor állt, így gyorsan beálltam a sor végére. A bőröndöm nem volt nehéz mindössze 16 kg. Amíg álltam, beszélgettem a kicsikémhez. Még nem tudom, milyen a neme, nem akartam tudni. Úgy érzem London ideális hely lesz kettőnknek. És ezt viszont megköszönöm a szüleimnek, hogy felfogadtak egy angoltanárt mellém, emiatt kitűnően beszélek angolul.

Sorra kerültem, elkérték a repjegyem és mondták, hogy rakjam fel a bőröndöt a szalagra. Megcsináltam mindent és most már csak várhattam a becsekkolásra.

~ Fél óra múlva ~

Itt ülök a repülőben, az ablak mellett, már innen is csodás a kilátás. Mellettem ül egy német úriember, meg egy arab srác. Még most fogunk felszállni, előbb elmondják a biztonsági eseteket, meg ilyesmiket. Az ülés alatt van egy mentőöv, felettünk ilyen légző valami. Ja és még van egy hányászacskó.

És indulás. Ez a hirtelen felszállás mámorító érzés, szinte sikítani tudnék. Itt vagyok fenn a magasban, viszlát Magyarország! Kicsit rosszul vagyok, de ez a terhesség miatt is lehet. Nem nagyon foglalkozom vele, inkább a tájat nézem. Hát ez gyönyörű.

Egy idő után annyira magasra mentünk a felhők fölé, hogy csak a színtiszta eget lehetett látni és a napot, ahogy szép tisztán süt. Szóval ilyen az élet a felhők fölött?! És ide nem lehet költözni? Vagy a lélek ide is feljutna?

~ 4 óra múlva ~

Leszálltam a repülőgépről, és beszippantottam London illatát. Ez valami fantasztikus érzés. Na most már csak azon kell gondolkozni, hogy hol fogok megszállni. Még soha nem voltam itt, és rokonunk sincs, aki Londonban élne. A váróteremben nagyon sok fiatal lány volt. Talán mind várt volna valakit?! Itt álltam egy kicsit, míg a poggyászomat kiadták. Ezután elmentem egy kajáldába, szörnyen éhes voltam.

Amikor meguzsonnáztam, visszamentem a váróterembe, hogy segítséget kérjek valakitől. Egyre több lány volt, sikítoztak, én meg elkezdtem félni. Amint belépett a terembe 5 fiú, mindenki elkezdett odarohanni hozzájuk. Ez most komoly? 5fiú miatt ekkora felhajtást csinálni? Az egyiket kiszúrtam a tömegből, egy göndör hajú, magas srácot. Biztos valami popsztár, végülis.

Kimentem és valamilyen buszra vártam, mert tudtam, hogy benn nem fogok segítséget kapni. A megállóban állt egy kedves néni, aki szimpatikusnak tűnt nekem, odamentem hozzá segítséget kérni. A tábla alapján útba igazított és elmondta, hogy hol van a központ, hol találok szállást, egyszóval nagyon kedves volt.

Eldöntöttem Holmes Chapel-be megyek. A néni szerint biztonságos és szép hely, meg hogy gazdagok laknak ott. Hátha lesz egy kiadó ház, meg is tudnám venni, hoztam annyi pénzt magammal.

~ Holmes Chapel, London ~

Ez a része Londonnak egyszerűen fantasztikus. Még jobb mint a mi utcánk. Gyönyörűszép házak, van itt egy pékség is, templom, meg egy kis áruház. Továbbmentem és találtam egy házat,amire az volt írva, hogy kiadó. Lehet, hogy csak nekem van ilyen mázlim. Kinyitottam a kaput és becsengettem, abban reménykedve, hogy valaki van itt. Egy göndör hajú srác nyitotta ki, olyan ismerős volt. Tudom már, ő az a reptérről.

                        - Szia, öhm a ház után érdeklődnék, hogy kiadó- e még?!

                        - Hello, gyere be!

                        - Nagyon szép ez a ház, szívesen laknék itt, ha még kiadó.

                        - Kérsz valamit? Teát vagy kekszet?

                        - Nem, köszönöm.

                        - Szóval, meg szeretnéd venni ezt a házat?

                        - Igen, nagyon tetszik kívülről és belülről is.

                        - Ez a második házam itt, a szomszédban lakok. Csak két házban nem

                           tudok egyszerre lenni, meg most már a srácokkal van közös házunk

                           máshol. Havi részletekben fogom beszedni az árat.

                        - Rendben, köszönöm. Akkor már most be is költözhetek?

                        - Igen.- mosolygott rám.

                        - Jajj de udvariatlan vagyok, a nevem Leticia Nagy.

                        - Én Harry Styles vagyok, bár szerintem ezt te is tudod!

                        - Nem, bocsi de tényleg nem tudom.

                        - Ugye csak szivatsz? Nem szoktál zenét hallgatni, vagy tévét nézni?

                        - Más életem volt bocs, de szeretnék egyedül lenni, na szia.

 

Kidobtam a lakásból, szó szerint. Mégis mit kéne tudnom róla? Néztem én tévét, de nem láttam soha semmit egy bizonyos Harry Styles-ról. Zene, hát abban meg mindenkinek megvan a maga stílusa. Jól kezdődik a kapcsolatom a főbérlővel. Nem akarom magam még jobban felidegesíteni, árt a babámnak.

Este megyek fel a városba, és arra készülődök. Viszek fényképezőgépet magammal egy kis innivalót, pénzt stb. 

Csengettek.