1.rész: Költözés

Sziasztok!
most kezdtem el írni ezt a blogot, remélem mindenkinek tetszeni fog! Na hajrá :)) -Dóri x

19éves vagyok. Ma ünneplem a szülinapomat, de szokás szerint senkit nem érdekel. Gazdag családban nőttem fel, a szüleim állandóan dolgoznak. És én? Mintha itt se lennék. Emiatt hamar el kezdtem keresni a szülői szeretetet az érzelmességet másban. Eddig nem sikerült, habár jelenleg van egy fiúbarátom, Tóni. De ő nekem csak barát. És még valami! A szülinapomon derült ki, azaz ma reggel, hogy terhes vagyok. 3hónapos. Én máshogy fogom nevelni őt, nem úgy ahogy engem a szüleim. Én megadom neki az összes szeretetem. Már most óvom, féltem mindentől és mindenkitől. A többiek még nem tudnak róla, ma készültem bejelenteni.

Gyorsan megmostam az arcom, kisminkeltem magam, és felvettem az ágyon lévő, előre kikészített ruhám. Egy bőrönd is állt az ágyam mellett. Ugyanis én nem itt fogom felnevelni a gyerekem, elmegyek szétnézek a világban, és amelyiket a legalkalmasabbnak gondolom, ott telepszek le. Első célom London volt, már a repjegyet is megvettem. Nem készülök megszökni, egyszerűen csak elmegyek otthonról, kisétálok az életükből, és ők majd csak utólag fogják megtudni. Írtam nekik levelet, de a terhességemet azt most mondom el nekik.

Leszaladtam a lépcsőn, egyenesen a szüleim dolgozószobájába, hiszen mindig ott vannak. És igazam is lett. Kopogtam az ajtón, mire egy erős férfihang megszólalt, hogy „nyitva”. Ő volt az apám, Magyarország egyik leggazdagabb embere. Anyám biztos nem szeretetből ment hozzá, a sajtó is így gondolja.

- Sziaa…sztok!Szeretnék mondani nektek valamit, úgyhogy szánjatok rám egy percet.

- Mit szeretnél mondani? Ne legyen hosszú, hiszen tudod, hogy anyáddal rengeteg a munkánk.

- Terhes vagyok!

- Tessék? Ezt jól hallottam?? Azonnal vetesd el, nem hiányzik még egy csúszó-mászó ide.

- Szóval én is csak egy csúszó-mászó voltam??

- Igen!!

Itt ért véget a beszélgetésünk. Jó erősen becsaptam az ajtót, talán az üveg is kitört belőle, hallom az apám -vagyis mostantól nekem már csak egy bácsi a házban- káromkodott.  Sírva szaladtam fel a lépcsőn. Szóval ennyi voltam nekik, semmi több. Bár ezt tudtam, nem várhattam mást. Seszínű hajamat leengedtem, sapkát tettem fel rá, egy kényelmes balerinacipőt vettem fel és elindultam. Ahogy kiléptem az ajtón a csípős őszi szél megcsapta az arcomat. A taxit vártam. Ez vitt el egészen Budapestre, a Ferihegyre. Nem laktunk messze a fővárostól. Még soha nem repültem, ezért kicsit ideges voltam. A szüleim már voltak Londonban és egy csomó fontot hoztak haza, amit én most lenyúltam tőlük. Ennyit megérdemlek.

Beültem a taxiba. Egy fiatal srác vezette. Róla eszembe jutott, hogy Tóni-tól nem is köszöntem el. Mindegy, nem is érdekel, biztos csak a pénzem miatt barátkozott velem. Nem is volt igazi barátom, sőt barátnőm se. Magántanuló voltam.

- Akkor Budapest, Ferihegy?

- Igen. – mosolyogtam rá.

Az út nem volt hosszú, mindössze egy óra. Jól elbeszélgettem Alex-el. Így hívták a taxis srácot. Amikor odaértünk elköszöntem tőle, kifizettem neki az utat és még egy
kis borravalót is adtam, amit nem akart elfogadni. Elindultam a váróterembe, amit nem volt nehéz megtalálni. Hosszú, kígyózó sor állt, így gyorsan beálltam a sor végére. A bőröndöm nem volt nehéz mindössze 16 kg. Amíg álltam, beszélgettem a kicsikémhez. Még nem tudom, milyen a neme, nem akartam tudni. Úgy érzem London ideális hely lesz kettőnknek. És ezt viszont megköszönöm a szüleimnek, hogy felfogadtak egy angoltanárt mellém, emiatt kitűnően beszélek angolul.

Sorra kerültem, elkérték a repjegyem és mondták, hogy rakjam fel a bőröndöt a szalagra. Megcsináltam mindent és most már csak várhattam a becsekkolásra.

~ Fél óra múlva ~

Itt ülök a repülőben, az ablak mellett, már innen is csodás a kilátás. Mellettem ül egy német úriember, meg egy arab srác. Még most fogunk felszállni, előbb elmondják a biztonsági eseteket, meg ilyesmiket. Az ülés alatt van egy mentőöv, felettünk ilyen légző valami. Ja és még van egy hányászacskó.

És indulás. Ez a hirtelen felszállás mámorító érzés, szinte sikítani tudnék. Itt vagyok fenn a magasban, viszlát Magyarország! Kicsit rosszul vagyok, de ez a terhesség miatt is lehet. Nem nagyon foglalkozom vele, inkább a tájat nézem. Hát ez gyönyörű.

Egy idő után annyira magasra mentünk a felhők fölé, hogy csak a színtiszta eget lehetett látni és a napot, ahogy szép tisztán süt. Szóval ilyen az élet a felhők fölött?! És ide nem lehet költözni? Vagy a lélek ide is feljutna?

~ 4 óra múlva ~

Leszálltam a repülőgépről, és beszippantottam London illatát. Ez valami fantasztikus érzés. Na most már csak azon kell gondolkozni, hogy hol fogok megszállni. Még soha nem voltam itt, és rokonunk sincs, aki Londonban élne. A váróteremben nagyon sok fiatal lány volt. Talán mind várt volna valakit?! Itt álltam egy kicsit, míg a poggyászomat kiadták. Ezután elmentem egy kajáldába, szörnyen éhes voltam.

Amikor meguzsonnáztam, visszamentem a váróterembe, hogy segítséget kérjek valakitől. Egyre több lány volt, sikítoztak, én meg elkezdtem félni. Amint belépett a terembe 5 fiú, mindenki elkezdett odarohanni hozzájuk. Ez most komoly? 5fiú miatt ekkora felhajtást csinálni? Az egyiket kiszúrtam a tömegből, egy göndör hajú, magas srácot. Biztos valami popsztár, végülis.

Kimentem és valamilyen buszra vártam, mert tudtam, hogy benn nem fogok segítséget kapni. A megállóban állt egy kedves néni, aki szimpatikusnak tűnt nekem, odamentem hozzá segítséget kérni. A tábla alapján útba igazított és elmondta, hogy hol van a központ, hol találok szállást, egyszóval nagyon kedves volt.

Eldöntöttem Holmes Chapel-be megyek. A néni szerint biztonságos és szép hely, meg hogy gazdagok laknak ott. Hátha lesz egy kiadó ház, meg is tudnám venni, hoztam annyi pénzt magammal.

~ Holmes Chapel, London ~

Ez a része Londonnak egyszerűen fantasztikus. Még jobb mint a mi utcánk. Gyönyörűszép házak, van itt egy pékség is, templom, meg egy kis áruház. Továbbmentem és találtam egy házat,amire az volt írva, hogy kiadó. Lehet, hogy csak nekem van ilyen mázlim. Kinyitottam a kaput és becsengettem, abban reménykedve, hogy valaki van itt. Egy göndör hajú srác nyitotta ki, olyan ismerős volt. Tudom már, ő az a reptérről.

                        - Szia, öhm a ház után érdeklődnék, hogy kiadó- e még?!

                        - Hello, gyere be!

                        - Nagyon szép ez a ház, szívesen laknék itt, ha még kiadó.

                        - Kérsz valamit? Teát vagy kekszet?

                        - Nem, köszönöm.

                        - Szóval, meg szeretnéd venni ezt a házat?

                        - Igen, nagyon tetszik kívülről és belülről is.

                        - Ez a második házam itt, a szomszédban lakok. Csak két házban nem

                           tudok egyszerre lenni, meg most már a srácokkal van közös házunk

                           máshol. Havi részletekben fogom beszedni az árat.

                        - Rendben, köszönöm. Akkor már most be is költözhetek?

                        - Igen.- mosolygott rám.

                        - Jajj de udvariatlan vagyok, a nevem Leticia Nagy.

                        - Én Harry Styles vagyok, bár szerintem ezt te is tudod!

                        - Nem, bocsi de tényleg nem tudom.

                        - Ugye csak szivatsz? Nem szoktál zenét hallgatni, vagy tévét nézni?

                        - Más életem volt bocs, de szeretnék egyedül lenni, na szia.

 

Kidobtam a lakásból, szó szerint. Mégis mit kéne tudnom róla? Néztem én tévét, de nem láttam soha semmit egy bizonyos Harry Styles-ról. Zene, hát abban meg mindenkinek megvan a maga stílusa. Jól kezdődik a kapcsolatom a főbérlővel. Nem akarom magam még jobban felidegesíteni, árt a babámnak.

Este megyek fel a városba, és arra készülődök. Viszek fényképezőgépet magammal egy kis innivalót, pénzt stb. 

Csengettek.